Karácsony, vagy fa?

Dátum: 
szombat, december 15, 2018

Szép lassan beköszönt az igazi tél. Az igazi tél az, amikor a hópelyhek fehérre festik a szürke hétköznapokat, befedik az utak porát, a háztetőket, és a mezőket. Ilyenkor már, akár vallásos az ember, akár nem, a lelkében mindenki a karácsonyi hangulatot várja. A mikulás már visszatért Lappföldre, most egy évig ő is pihen. Nem tudott annyi ajándékot vinni, amennyit szeretett volna.... Vannak gyerekek, akik hiába vártak játékot, vagy éppen ruhát a mikulástól, nem tudott nekik hozni. :-( Aztán jön a karácsony is. Lehet, hogy fa sem lesz? Lehet, hogy tűzifa sem lesz?

A sóhajok Lappföldig is eljutottak, de az Írországi Magyarok Facebook csoportból (https://www.facebook.com/groups/irorszagimagyarok/) valaki lehallgatta a vonalat….Utána jártak, és találtak egy anyukát, aki nyolc gyerekét egyedül neveli, és Fulókércsen lakik.

Azt gondolták, segítek a családnak, és pénzt gyűjtöttek nekik. Egyik segítő társunk tagja ennek a csoportnak, de ő jelenleg Magyarországon tartózkodik, és elhatározta, hogy ruha, játék, és egyéb adományokat fog gyűjteni a család részére. Tudta jól, hogy számíthat a csoportunk támogatására. (https://www.facebook.com/events/638912546525027/)A gyűjtés szervezését a gyűjtőpontok kijelölése követte. Pécsen, Nyíregyházán, Egerben, Kecskeméten, Vácon, Budapesten, és ki tudja még hány helyen vállalták társaink, hogy összegyűjtik a felajánlott adományokat. Közben egyik környékbeli társunk felajánlott két köbméter tűzifát a család számára. A rövid gyűjtési idő ellenére a mai átadásig két kombi autónyi ruha, játék, és tartós élelmiszer, és természetesen a tűzifa jött össze. Egyik társunk már tegnap előtt körutat csinált, és begyűjtötte az adományokat, a másik társunk Visegrádról ment Budapestre, ott szedte össze az adományokat, a harmadik társunk egy másik gyűjtőpontba vitt egy egész autónyi adományt, a negyedik társunk előkészítette a tűzifát, az ötödik társunk szervezte a szállítást… Mindenki csinálta a maga vállalta feladatot. Ma reggel nyolckor a fuvaros autójára már rakodták a fát, Budapestről, elindult egy kombi autó adomány, és a másik kombi is úton volt.Amikor megérkeztünk, a szegényes házhoz, láttuk, hogy már nagyon kevés fa tartalékuk volt. Azt gondolom, időben érkezett a segítség.A zsákokat az autóból a gyerekek segítettek becipelni. A legkisebb fogta meg a legnagyobb zsákot….. A másik autó a nagyobb távolság miatt, kb. egy óra múlva futott be, ami nem is baj, mert addig az első rakományt már át is nézték, a kisebbek a játékokat, a nagyobb leányzók a ruhákat válogatták. A legnagyobb srác a fa pakolás, és az autó kirakodása után leült a számítógépéhez…Mire a második rakomány megérkezett, már minden csajszinak táska volt az oldalán. Igazi kis nőcik!Miután a másik autóból is kipakoltunk a gyerekek segítségével, újra indult, a játékok, és a ruhák válogatása…. „Az a baj, hogy itt minden jó….” mondta valaki. Kipirosodott gyerekarcok, hálás tekintetek. A legkisebb odajött, és hozott egy szaloncukrot…. Érdekes család. Anyuka, nyolc gyerek, két saját kutya, (abból az egyik a lakásban, valószínűtlen ábrázattal) és másik két kutya, amit befogadtak….. Nem akartunk sokáig időzni, közeledett az ebéd, ideje volt elindulnunk. Az autóba beülve kicsit még járattam az indulás előtt. Mit láttam, amikor benéztem az udvar felé? Egy szegényes házat, és a kerítés lyukain keresztül azt, hogy a legnagyobb gyerek rúgja a tőlünk kapott bőrfocit az udvar hátsó felén, a kis tesójával….. Van jobb, mint a számítógép!

Most már van fa, - legalábbis egy ideig-, és ha megérkezik Írországból az összegyűlt pénz, akkor karácsonyfa is biztosan lesz, és pénz a további tüzelőre!A család nagyon köszöni a segítségünket, mi pedig nagyon köszönjük mindazoknak, akik adományaikkal lehetővé tették egy család boldogabb karácsonyát!