Home

K.P.P. - avagy a Kovács Pisti Projekt
Miből lesz a cserebogár?

Falun születtem, ott is nőttem fel. Ez a történet szempontjából némileg fontos lehet, bár azt gyanítom, hogy csak bizonyos mértékben tudja a helyszín a történéseket befolyásolni.
Tudjátok nagyon jól, hogy a legkeményebb cucc, az anyatej….. Én sem emlékszem az életem első pár évére, de egyszer csak ovis lettem. Felejthető volt a dolog, bár a szocializációmhoz kétségtelenül hozzájárult. 
Kertes házunk két utca találkozásánál volt, és az út, meg a ház közötti széles területen volt járda, árok, és sok-sok hely arra, hogy unalmas időnket ott el tudjuk tölteni. Kevés aszfalt, kevés beton, sok-sok fű. Ekkor még azt hittem, hogy a fű legfeljebb élelmiszer, az is csak bizonyos állatoknak. Meg azt is hittem, hogy a fű kiváló rejtekhely. Az is bizonyos állatoknak. Valószínűleg sok bogár, és béka is azt hihette, de nem számoltak a gyermeki kíváncsisággal… és a gyermeki szadizmussal….
Sok hangya, és egyéb apró teremtés esett áldozatul a kíváncsiságunknak, mellyel ezen szerencsétlen jószágok tűrőképességét teszteltük…. Hogy tudnak kevesebb lábbal, vagy éppen szárnnyal boldogulni? Emlékszel?
Később találtunk gusztustalan békát is…. A lányok irtóztak tőle, a fiúk hősnek képzelték magukat, ha a csúnya gusztustalan békától meg tudták szabadítani a világot! És meg is tettük, ami gyermeki fejünktől tellett. Persze –csak mert mi voltunk az erősebbek- nem pusztán kivégzés volt. Néha még „cigiztettük” is a békákat, a végkifejlet előtt…..
Aztán jöttek a sulis évek, és közben a játékok a ház. és az árok között… Igazi gyermekkor. Igazi gyermek társakkal. Lakott nem messze tőlünk egy velem egykorú fiú, nevezzük egyszerűen Kovács Pistinek. A szülei is így hívták. Sokat játszottunk a házuk, és a mi házunk körül… Aztán elkezdtem gyorsabban szocializálódni a suliban. Új barátok, menőbb csávók…. Szinte minden nap reggel Kovács Pistivel mentem a suliba, mert neki is a mi házunk előtt kellett a suliba mennie, és így sokszor megvárt, vagy éppen én vártam meg. Szépen növögettünk. Én egyre „menőbb” lettem, őneki egyre pirosabb lett az orra…. 
Úgy kezdődött, hogy az osztályban valaki egyszer csak elnevezte őt „Rézorr”-nak. A gyerekek ekkor már nem csak az állatokat bántották, hanem elkezdték egymást is cseszegetni. Nem volt olyan „menő” mint a többiek. Nem voltak olyan új cuccai, mint a többieknek. És pirosabb volt az orra!
Halkabb szavú volt, mit a többiek. Sokat cikiztük, nem mindig tudta magát megvédeni. Pedig nem volt fizikálisan gyenge, engem simán meg tudott volna verni… Talán mentálisan volt gyenge. Nem tudom már pontosan mikor kezdődött, de egyszer csak kitalálta valaki, hogy suli után „verjük meg Kovács Pistit!”…. És utána néhány alkalommal ez lett a délutáni izgalmunk forrása. Megvártuk a suli előtt, és megvertük a Kovács Pistit. Mert „menők” voltunk…. Jó buli volt! Nekünk…..
Azután szépen lassan elmaradtak ezek a dolgok, elkerültünk más-más iskolákba, és az élet elsodort egymástól bennünket a Kovács Pistitől. Most sem tudom, hogy hol, és hogyan él. Remélem, az ő gyerekei nem azt tapasztalják a suliban, amit ő tapasztalt.
Aztán szépen felnőttem, és olvastam egy cikket egy amerikai motoros bandáról, akik kiállnak a bántalmazott gyerekek védelme érdekében, és védik őket, ha kell. Az agyamban elkezdett kiabálni Kovács Pisti! „Emlékszel rám?” És én emlékeztem rá!
Tudtam, hogy a magyar motorosok is vannak olyan jó emberek, mint amerikai társaik, ezért eldöntöttem, hogy elkezdek szervezni az amerikaihoz hasonló céllal itt is egy motoros csapatot. Tudtam, hogy mindenkinek van valahol egy Kovács Pistije, és tudtam, hogy „normális” emberek egy Kovács Pisti után, csatlakozni fognak a kezdeményezéshez. Így is lett, egyre több, és egyre elkötelezettebb társaink vannak a csoportban, akik ha kell, és kérik tőlük, akkor elmennek, és oda állnak a mostani Kovács Pistik mellé.
Akik segítséget kapnak tőlünk, az időnket, az energiánkat, a kilométereinket, azok ezt Kovács Pistinek köszönhetik….

Mihály Zsolt

 Mi ez az egész?

2016.09.17.

"A napokban indult útnak egy civil kezdeményezés Heves-megyében "Szelíd Motorosok A Zaklatások Ellen" néven. A magukat csak „szelíd motorosoknak” nevező „mozgalmisták” célul tűzték ki, hogy az országban egyre inkább elharapódzó zaklatásokat és egyéb erőszakos eseteket megelőzzék. A mostanra országos szintűvé vált kezdeményezés több száz tagot számlál. Interjú Mihály Zsolttal, a mozgalom ötletgazdájával és elindítójával. 

Minek okán jutott eszébe a gondolat, hogy meg kellene csinálni ezt a mozgalmat?

A napokban olvastam az Index-en, és a HVG.hu-n is egy cikket arról, hogy Egy antwerpeni 16 éves lányt négy éve zaklatták az osztálytársai, és segítséget kért egy ilyen esetekre „specializálódott” amerikai motoros csapattól. Ennek a csapatnak az európai részlege segített a lánynak, elkísérték iskolába, majd el is mentek érte. Nagyon megtetszett az ötlet, úgy gondoltam itthon is rengeteg diák lehet hasonló helyzetben, és úgy gondoltam, a motoros társadalom itt sem rosszabb, mint az USA-ban. Úgy gondoltam, a Facebook-on létrehozok egy zárt csoportot, és majd meglátom, milyen lesz a fogadtatása az ötletnek.

Mik voltak az első tapasztalatok? Nyitott a magyar motoros közösség az ötletre?

Tehát amikor létrehoztam a „Szelíd Motorosok A Zaklatások Ellen” nevű zárt csoportot, akkor a csoportot, és a csoport célkitűzését több helyen is megosztottam a közösségi hálón, és vártam az emberek megnyilvánulását. Meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon pozitív hozzáállást tanúsítottak nem csak a motorosok, hanem az emberek úgy általában. Rengetegen gratuláltak az ötlethez, sok sikert kívántak, volt aki beszámolt róla, hogy őt is bántották, zaklatták iskolás korában, és sajnálja, hogy akkor nem volt ilyen lehetőség a segítségre….

Mik szerepelnek a konkrét célok között?

Először is fontos lenne, a csoport létszámának maximalizálása, mert a segítséget egész Magyarországon szeretnénk elérhetővé tenni. Nyilván nem lehet senkitől elvárni, hogy esetenként több száz kilométert motorozzon egy feladat érdekében. Szeretnénk, ha bármelyik területről érkezik megkeresés, akkor annak 60-80km-es körzetéből lennének csoporttársaink, akik tudnak segíteni.

A második nagyon fontos cél, hogy tudjanak rólunk az emberek, ismerjék meg törekvéseinket, szándékainkat. Ezért a zárt csoport mellett már van hivatalos facebook oldalunk is, és készítjük a weboldalunkat is, amit a szelidmotorosok.hu webcímen lehet elérni. Készítettünk plakátokat, amit bárki le tud majd tölteni, és kinyomtatás után el tudja vinni majd az iskolájába, vagy a szülők a gyerkőc iskolájába.

Természetesen a legfőbb célunk az lenne, hogy segítséget, támaszt, és reményt tudjunk azoknak a gyerekeknek, esetleg felnőtteknek nyújtani, akik egyedül érzik magukat, kiszolgáltatottnak érzik magukat, és védtelennek érzik magukat.

Hogyan működik ez a rendszer? Önt felhívja valaki itt Egerben, mondjuk Szombathelyről, és már mennek is?

Nem, azért nem egészen így!  Először fontos tisztázni a körülményeket, mert azért mégsem taxi társaság vagyunk. Ha a kérést megalapozottnak ítéljük, akkor a zárt csoportban meghirdetjük a dolgot, és megnézzük, ki fog tudni az adott helyre, az adott időpontba elmenni. Ha megvan a megfelelő motoros létszám, akkor közöljük a megrendelővel, hogy mikor számíthat a segítségünkre. Itt azért a legtöbb motoros aktív dolgozó, nem tudnak azonnal indulni.

Nem gondolja, hogy esetleg ez a megoldás csak ront a helyzeten bizonyos esetekben?

Lehet, hogy bizonyos esetekben ronthat a helyzeten, de úgy gondolom, hogy a legtöbb esetben segít megoldani a problémát, méghozzá erőszak mentesen. Általában azt bántják, zaklatják, akit védtelennek gondolnak. Ha azt látják, hogy valakinek több barátja, esetleg felnőtt társai vannak, akkor –véleményem szerint- abba fogják hagyni a zaklatást.

Nem számít ez a megoldás önbíráskodásnak?

Abba, hogy elviszünk egy kisgyereket iskolába, még rosszindulattal sem lehet belemagyarázni önbíráskodást. Persze hasonló kétségeket fogalmaztak meg a Facebbok-on is, meg olyat is, hogy ez megfélemlíthet embereket. Azt is mondták, hogy passzív agresszió. Véleményem szerint, ebben semmi agresszió sincs. Persze van aki eleve fél a motoroktól, és a motorosoktól, mert hangosak, és esetenként gyorsak, de ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor eleve be kell tiltani a motorozást, mert például a nagymamám is félt, tőlük….

A közeljövőre nézve terveznek esetleg valamilyen nagyobb eseményt is, például egy találkozót akár?

Igen, a csoporton belül, már többen felvetették ennek szükségszerűségét, jelenleg vizsgáljuk a lehetőségeket, és szervezzük, amint lehet az első találkozónkat!"

miujsag.com

riporter: Hajnády Kristóf Endre